Sziasztok!
Ebben a cikkünkben egy rövid áttekintést szeretnénk prezentálni a chanbara műfajról.
A chanbara a japán jidaigeki műfaj egyik alkategóriája, magyarul az ún. „kardvívó“ vagy „szamurájfilmek“ összefoglaló neve. Maga a jidaigeki valamilyen történelmi korban játszódó film vagy televíziós sorozat, és amíg ez a műfaj nem feltétlenül vonultatott fel szamurájfilmeket, a belőle kialakult chanbara konkrétan erre specializálódott. Keleti megfelelője a nyugati háborús filmeknek vagy az amerikai cowboy filmeknek, a két műfaj gyakran merített is egymásból ötleteket. Kurosawa Akirát – akinek munkásságáról a későbbiekben bővebben is szót ejtünk – A hét szamuráj című 1954-es film elkészítésében például John Ford westernfilmjei ihlették, John Sturges A hét mesterlövész című 1960-as alkotása pedig Kurosawa filmjének a westernfilmes átdolgozása.
Chanbara filmek leginkább 1920 és 1970 között készültek, ezután főleg a műfaj filmcsillagainak kiöregedése, és a japán főáramú filmipar folyamatos csökkenése folytán, bár egészen a ‘90-es évekig jelentek meg ilyen filmek, gyártásuk szinte teljesen megszűnt.
A műfaj filmjei általában a Tokugawa korszakban játszódnak, történetei középpontjában pedig egy szamuráj, és annak az életútja állnak. Sok film foglalkozik gazdátlan roninokkal, vagy a társadalmi változások miatt más státuszba kerülő szamurájok életével.
Míg a ‘20-as, ‘30-as években a műfaj rendezői inkább drámákat készítettek, a II. Világháború után ez gyökeresen megváltozott. Ezeket a korai műveket felváltotta az akció, és sokkal sötétebb, erőszakosabb, fizikailag vagy pszichológiailag sérült karaktereket, hősöket vonultattak fel. Példának okáért Kurosawa Akira szamurájfilmjeire a halálnak és az erőszaknak az egyszerűsített, egyben eltúlzott ábrázolása volt jellemző, a további filmjeiben szereplő szamurájok és egyéb szereplők pedig többnyire magányos, visszavonult figurák voltak, akik inkább rejtegették harci képességeiket ahelyett, hogy kérkedtek volna velük.
A chanbara filmek kapcsán a két talán legfontosabb rendező Itō Daisuke és Makino Masahiro, akik kulcsszerepet játszottak ennek a műfajnak a fejlődésében a némafilmek és a háború előtti időszak korában. Következő cikkünk az ő munkásságukat fogja taglalni.
Kecskés Boglárka, Erdős Ágnes és Simon Márton
ちゃんばら映画, vágod? 
Sziasztok! Nagyon tetszett a cikk, Lenne egy olyan kérdésem, hogy a 47 rónin történetét megfilmesítették japánok? vagy az idén megjelent 47 Ronin c. film az egyetlen (főszerepben Keanu Reeves), ami enyhén mágiával dúsítva reprodukálta a történetet?
Szia! Köszi a kérdést és a pozitív visszajelzést! ^^ Nem, nem ez az első, én hirtelenjében 4 korábbi filmet is találtam, az egyik 1941-ből, aztán 1958-ból, 1962-ből és 1994-ből. 🙂 Nem mindnek 47 Ronin a címe, de mind ugyanazt a történetet dolgozza fel. 🙂 És az összes japán. 😀
Szia! 😀 köszi! 😀 majd nekik esek a nyáron 🙂
Nekem nagyon tetszett a cikketek:) Egy kérdésem van, hogy annak van e valami különleges oka vagy jelentősége, hogy leginkább a Tokugawa-korszakot preferálják ilyen szempontból? Vagy tényleg csak annyi erre a válasz, hogy az egy izgalmas, eseményekkel teli időszak volt..:D
Köszi! ^^ Nos, akárhány helyen olvastam, nem találtam külön kitérést arra, hogy miért pont a Tokugawa-korszak tetszik nekik. 😀 Ki tudja, lehet, hogy csak ezért. 😀